A nagykövetségen minden és
mindenki a nagykövettől függ. A
nagykövet élet és halál ura. A nagykövet szabályozza a nagykövetség életét. Nem
csak a szabályokat határozza meg, de a kivételeket is. A nagykövet hóbortjai
szabályokká válnak. Új nagykövetek új szabályokat alkotnak és szeretnek is új
szabályokat alkotni, mert ebből érzik, hogy ők a nagykövetek. A Korábbi
Nagykövetet nem zavarta, ha a munkatársak a Titkárságon beszélgettek egymással,
az Új Nagykövet a titkárnőjével megüzente, hogy őt ez zavarja. A Korábbi
Nagykövet gondoskodott arról, hogy a diplomaták a földszinti konyhában
ásványvízhez jussanak és kávét főzhessenek, az Új Nagykövet azt mondta, hogy
ezt a gyakorlatot felszámolja. A Korábbi Nagykövetet nem érdekelte, hogy melyik
munkatársa mikor jön munkába és mikor megy haza (a diplomácia amúgy
tagadhatatlanul huszonnégy órás szolgálat), az Új Nagykövet viszont igényt tart
arra, hogy a hét végén is rendelkezhessen beosztottjai fölött.
Ha valaki megkérdezné, hogy miért és hogyan történnek ezek a
változások, azt a választ kapná, hogy azért történnek ezek a változások, mert a
nagykövet ezeket a változásokat helyesnek tartja. De természetesen senki sem
tesz fel ilyen kérdéseket, mert mindenki tudja, hogy a nagykövetségek így
működnek – és nem csak a magyar diplomáciában, de mindenhol a világon. Ha a
beosztottak mindenben a nagykövet utasítására várnak, akkor nem eléggé
önállóak, ha pedig önállóan cselekszenek, akkor nem eléggé fegyelmezettek.
-A csapatmunka híve vagyok – mondják a nagykövetek, de nem gondolják
komolyan. A nagykövet csak siker esetén
része a csapatnak.
A
nagykövet alatt dolgoznak a diplomaták, akik között a Primus Inter Pares az Első Beosztott (EB), aki attól Első, hogy ő
kapja elsőként a nagykövet utasításait és szidalmait, rá hárulnak mindazok a
kellemetlen feladatok, amelyek végrehajtásához azonban nincs sem igazi
hatásköre, sem tekintélye. A nagykövetségen ugyanis a Nagykövet az igazi és
egyetlen úr, akár jelen van, akár nincs.
Amikor a nagykövet tartósan távol van, akkor az EB lesz az
Ideiglenes Ügyvivő (IÜ), és kissé beleszagolhat a hatalomba. Például ő
kérdezheti meg a titkárnőtől reggelente, hogy mi újság?, ő használhatja
a nagyköveti autót, felesége pedig
nagykövetnének képzelheti magát. Amikor én IÜ voltam, soha nem használtam a
nagyköveti autót és a feleségem soha nem képzelte nagykövetnének magát, a
titkárnőm viszont mindig megsértődött, ha nem kérdeztem meg tőle, hogy mi újság?
A
nagykövetség életének jelentős pillanatai a hivatalos látogatások. Miniszter,
miniszterelnök, államfő. A diplomácia egyik alapszabálya, hogy utólag minden
látogatást jól sikerültnek értékelünk, mégpedig azért, mert másképpen nem is
sikerülhet. Mindenkinek ez az érdeke. A sikerért természetesen elsősorban a nagykövetet illeti a dicséret.
Az elutazás előtti utolsó pillanatban az ő kezét szorítja meg a miniszterelnök
vagy a miniszter, neki köszöni meg azt a sok munkát, amit ebbe a látogatásba
áldozott. És persze a munkatársaidnak is
köszönöm. A nagykövet szerényen bólint, igyekszik kifejezni örömét, amiért
megdicsérték és csakugyan örül is. A repülőgép felszáll, a nagykövet
fellélegzik, egy pillanatig még elgondolkodik azon, hogy megdicsérje a
munkatársait, de aztán meggondolja magát. Végtére is őt dicsérte meg a
miniszterelnök vagy a miniszter és ő ezt a dicséretet meg is érdemelte, igaz,
hogy volt egy elejtett megjegyzés a munkatársaknak szánt köszönetről, de ezeket
az elejtett megjegyzéseket nem kell mindig komolyan venni. Azután a kifutópályát figyeli. Tudja, hogy
nincs kellemesebb illat a világon, mint a távozó delegációt szállító repülőgép
hajtóműveiből kiáramló kerozin édeskés szaga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése