2019. augusztus 26., hétfő

Afganisztáni kalandjaim - II

Már a kétezres évek. Akkor Göncz Kinga külügyminiszter szóvivőjeként utaztam újra. Ilyen barátságos külsejű gépkocsi várt bennünket a repülőgép lépcsőjénél.
-Kabulban most ez a helyzet - mondta rosszkedvűen a nagykövet. Úgy fest, a nagykövetek változnak,  a rosszkedv marad. - De ha aknára futunk, mindegy, kiskanállal szednek össze bennünket.
Göncz Kinga azonban bátor asszony volt, ha már eljöttünk, az ilyen apróságok nem riasztják meg. Minden magyar delegáció-tag mellé jutott egy marcona, napszemüveges amerikai biztonsági tiszt, térdükön géppisztoly.
-Kalasnyikov? - igyekeztem tréfálni, sikertelenü.
Éjszaka a Serena Hotelben.
Előkelő szálloda, előkelő környezetben.
-Ha lövöldözést hallotok, nem kell megijedni - mondta rosszkedvűen a nagykövet. - A főváros biztonságos.
A magas kerítést most már nem szovjet, hanem amerikai katonák őrizték. Egy komor hangulatú tárgyalás a külügyminiszternél, azután egy még komorabb a kábítószer-kereskedelem felszámolásáért kinevezett államtitkárral. Találkozás békefenntartó magyar katonákkal. Csoportkép a támaszponton.
Elutazás előtt, a repülőtéren a nagykövet megszorította a kezem.
-Piszkos egy hely ez a Kabul. Szívesen mennék máshová. Szólhatnál egy szót az érdekemben a miniszter-asszonynak. Mégiscsak te vagy a szóvivő.
Hát persze, gondoltam. Mégiscsak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése