2016. szeptember 1., csütörtök

Emlék 2016-ból: sajnos, sok mindent elfelejtünk...

Orbán Ráhel magánúton Bahreinben járt férjével Tiborcz Tamás üzletemberrel, majd egyszercsak a helyi olaj- és gázügyi hatóság vezetőinek irodájában találták magukat mégpedig az ezek szerint a tárgyaláson ugyancsak magánemberként ott látható Garamvölgyi Balázs tiszteletbeli konzuli ügynök társaságában. Még ha el is hinném, hogy a fiatal magyar pár turistaúton jár ezen a kietlen kis szigeten, ahol az olaj- és gázkutakon kívül nem sok minden látható, különösnek tartom, hogy a csomagba azért bekerült Tiborcz egykori érettségi öltönye és az Orbán-lány kiskosztümje, amiben úgy festett, mint aki operett-előadásra készül, de rossz autóbuszra szállt (bár arab országban térden felüli szoknyát nem illik viselni). Garamvölgyi Balázs, a tiszteletbeli konzuli ügynök, aki korábban a Magyar Vállalkozásfinanszirozás Zrt. vezérigazgatója volt (és nyilván a körülmények szerencsés összjátékából nyerte el ezt a finom állást), feltehetően felismerte a magyar párt az egyik manamai utcán vagy kávézóban és megkérdezte őket, nem lenne-e kedvük találkozni az olaj és gázügyi hatóság vezetőivel, akiket egyébként munkájánál fogva személyesen is ismer.. A tiszteletbeli konzul sok érdekvédelmi feladatot láthat el egy országban, de konzuli tanúsítványok kiadására nem felhatalmazott személy, tehát nagy súlya a helyi diplomáciai életben nincs, és a Rijádban működő magyar nagykövetség kihelyezett embereként működik. Honlapja nincs, telefonon nem elérhető.
         De az igazi amatőrizmust Szíjjártó Péter mutatta be, aki úgy érezte, most meg kell szólalnia. Van szóvivője, kiadhatott volna egy közleményt, de ő szeret személyesen megszólalni, különösen akkor, ha nincs mit mondania. Most azt mondta: „Nem tudtam róla. Ez egy magánút volt, minden bizonnyal, tekintettel arra, hogy a Külügyminisztériumnak semmifajta információja nem volt erről az útról.” Ami azért kicsit különös. Egy vezető politikus gyermekének külföldi útjáról- különösen egy ilyen különös, majdnem egzotikus világba – legalább jelzést kell küldenie az illető országban működő magyar külképviseletre. Ha pedig egy magánutazás során a magyar turista egy ország vezető kormányszervének vezetőihez eljut, akkor erről végképp tudnia kell. Csak hát  Garamvölgyi azt sem  tudja, miről tárgyaltak, ami pedig végképp érthetetlen és megmagyarázhatatlan, hiszen ő hozta össze a találkozót. De ha már a tudatlanságnak ilyen szintjére süllyedtünk, akkor a legkevesebb az lett volna, ha egy minisztériumi tisztviselő megkérdezi Garamvölgyit, hogy ugyan számoljon be erről a találkozóról, hiszen amúgy ez a dolga.
Persze, az is lehet, hogy Garamvölgyi és Tiborcz, mint vállalkozók, jól ismerik egymást és vannak is közös terveik abban az országban.
„Nekem nincs dolgom ezzel az üggyel” – ezt is mondta Szíjjártó. Ezt mindig akkor szokta mondani, ha lett volna dolga az üggyel.

         Pedig lett volna. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése