Túszdráma a fedélzeten - IV.

A történet főszereplője Simon Ernő, vezérőrnagy, a hírszerzés korábbi főnöke.  Érdemes róla még néhány dolgot még tudni. 1975-ben, amikor egyértelművé vált, hogy a Malév bejrúti járata bűncselekmény áldozata lett, nem nyugodott bele abba, hogy a magyar hatóságok nem nyomoznak az ügyben, és maga kezdett a végére járni, sokszor saját hatáskörének túllépése árán is. Ahogy mondta: "van egy fontosabb dolog a hatáskörnél: a lelkiismeret.  Amikor a nyomozást eredmény nélkül lezárták,  lemondott vezetői állásáról. Balatonfüreden lett rendőrkapitány, érdeklődése a repülés a bűncselekmények iránt azonban nem szűnt meg.  Repülőgép-eltérítések és a túszejtések kezdték érdekelni.  Beiratkozott egy hat hónapos képzésre az FBI Akadémiájára, a híres Quanticóra. Tanulmányozni kezdte a híresebb eseteket. Mindegyik más, és mindegyikben vannak hasonlóságok. Sokat olvasott, órákat töltött könyvtárakban, hivatalok irattáraiban, hogy pontos képet alkosson magának mindarról, ami történt. Már a harmincas években történtek eltérítések, különböző motivációkkal a háttérben.  Olyan egyszerűnek látszott: fegyvert fogok egy pilótára, vigyen oda, ahová akarom. A pilóta védtelen, természetes, hogy engedelmeskedik. Nem mérlegel, hogy mennyi az esélye, mert erre nincs idő. 1958-tól már népszerű időtöltésnek látszott, bűnözők jegyet vettek amerikai belföldi járatra, amit azután Kubába térítettek el, ahol a politikai vezetés örömmel látta őket. A gyakorlat bevált, és nagyrészük sikeres is volt, százból hetvenszer olyan országba tudott menekülni valaki, ahonnan nem adták ki. Ügyes módszernek látszott tehát. Az amerikai hatóságok csak a hatvanas évek közepén figyeltek fel a jelenségre, akkor tiltották be a fegyverek viselését a fedélzeten. 1964-ben már zárni kellett a pilótafülkék ajtaját, a légiutas-kísérők és az utasok azonban védtelenek voltak, így ez az előírás semmit sem ért. Felmerült fegyveres, biztonsági őrök alkalmazása is, így azonban egy fedélzeti tűzharc lehetősége is, ami viszont a biztonságot alapjaiban veszélyeztette volna. A szabályokat szinte sehol sem tartották be, mert felesleges óvatoskodásnak tartották, a repülőtéri ellenőrzések pedig időt és munkaerőt igényeltek volna. A kísérletek egyre elszántabbak lettek, 1968 és 1972 között közel száz próbálkozás volt. 1969 októberében történt az egyik leghíresebb, közel negyven órás légidráma Los Angelestől Rómáig, ám ez is csak néhány napig volt téma az újságokban.  Az amerikai légügyi hatóság az FBI-t hibáztatta, de hát Amerikában mindenki, mindig az FBI-t hibáztatja, időnként leváltanak egy-két vezetőt, majd minden megy tovább, mint korábban. Amerika fegyverviselő ország, ezen, gondolták, nem lehet változtatni, de azt is tudták, hogy  hiányzik egy láncszem.  A képzett, felkészült, türelmes és tudatos közvetítő. Simon Ernő ez akart lenni.