Hagyjuk inkább meghalni

Az amúgyis viharvert magyar államkassza újabb 2,5 milliárd forintnyi tőkeemeléssel reagált a magyar légitársaság siralmas helyzetére. Nem ez az első állami beavatkozás: a Malév legmodernebb kori történelme során szinte mindig ilyenekre szorult. Mint tudjuk, a  Malév 2007 után nem a magyar állam, hanem egy Airbridge nevű cég -  pontosabban orosz és magyar üzletemberek -, kezében volt. Természetesen a privatizáció nem segíthetett egy olyan vállalatnak, mely kiváltképp rossz struktúrával próbál boldogulni a hagyományos repülőtársaságok keserves versenyfutásában. A 2007-es magánosítást követően a vállalat kb. 100 millió dollárnyi banki adósságot halmozott fel, és a magyar adófizetők 25 milliárd forinttal kényszerültek visszaállamosítani a társaságot. Megmentésről és hosszútávú stratégiáról  azonban szó sincs. Ez csupán egy beteges mítosz rosszul kezelt klinikai halála. Miközben a Wizz Air - természetesen állami támogatás nélkül - 2010-ben 170 millió forint árbevételt jegyzett, többet, mint a Magyar Államvasutak, és majdnem annyit, mint a Szerencsejáték Rt. Akkor miért ölünk pénzt a Malévba? Pontosabban: miért ölik az én pénzemet a Malévba?