Kikattant, ennyi az egész

Ezt mondta egy zöld atlétatrikós, borostás, öregnek látszó középkorú, magyar férfi arról a szomszédjáról, aki bajonettel végezte ki a családját. Hétköznapi kijelentés volt, semmi drámaiság, semmi tragikum. Kikattant. Van ilyen. És mindnyájan kikattanhatunk, különböző társadalmi és etnikai szinteken, akár a saját környezetünket nézzük, a kis falut, ahol szinte mindenki munkanélküli és nyilvánvalóan még hosszú ideig munkanélküli is marad, akár a tényt, hogy ma, látva a reménytelen hitelszerkezeteket, egy millió adós küszködik visszafizetési gondokkal, akár a "Nagy Képet" nézzük, amin azt látjuk, hogy az európai felelős politikus döntése alapján az európai polgárok százmilliárd eurói  folynak át Görögörszágnak, akár Európa sorsát nézzük, ami valamikor még a reményeket  és a biztonságot jelentette számunkra. Bárhová nézünk is, most ugyanazt látjuk. Történt valami. Vagy túlságosan sok minden történt, túlságosan gyorsan. Nem értjük. Nem tudjuk érteni. Egy barátságos tekintetű, szőke norvég fiatalember egyszercsak kikattan és lekaszabol ártatlan fiatalokat egy nyári táborban. Az osló-i rendőrkapitány szerint "egyelőre nincs magyarázat". Pedig van. Ez a világ most bizonytalan, bizalmatlan, sok tekintetben kilátástalan, hiányoznak az elrugaszkodási pontok, az irányadó jelzők. Hogy mit szabad, és mit nem szabad. Ezért aztán kikattanunk, ennyi az egész. A zöldtrikós, borostás férfi megmagyarázta. Egyelőre nem vagyunk okosabbak.