DSK

Sajnos, csak lányaim és feleségem a tanúim arra, hogy DSK letartóztatásának napján heves vitába keveredtem velük a "bankvezér-nőcsábász" elleni - enyhén szólva is törvénytelen - eljárás miatt. Igaz, akkor még a legnagyobb televíziós társaságok is vádként hozták fel ellene, hogy a Párizsba induló repülőgép első osztályú ülésében, a biztonsági öv becsatolása után megjegyezte, hogy a légiutaskísérőnek "milyen jó feneke van". Istenem, hányszor gondoltam én is hasonlókat hosszú, unalmasnak ígérkező transzkontinentális utazásaim első pillanataiban.  Kész szerencse, hogy eddig megúsztam letartóztatás nélkül.  Akkoriban persze nem volt rokonszenves kiállni a Valutaalap akkor vezérigazgatója mellett, hiszen egyértelmű  volt az a nézet, hogy "végre megkapja a magáét az az alak, aki válogatás nélkül minden alkalmat megragad arra, hogy nőkkel testi kapcsolatba lépjen".  Így aztán, nyomós érevek hiányában  alulmaradtam a családi beszélgetésben is.  A New York-i rendőrség akkor megalázó módon bánt vele, a világ médiája pedig felkapta a hírt és egyértelműnek tartotta, hogy a férfi egy szállodai szobában megerőszakolt a fekete szobalányt, aki pedig csak ártatlan porszívózásra készült a lakosztályban. De hát így van ez, mit tehet az ember világgal szemben? Ugyan, papa, legyintettek lányaim, amikor védelmembe vettem DSK-t, és szinte magam is, bizonyos mértékig  bűnösnek éreztem magam, amiért a pártját fogom. Na és a bizonyítékok? Ezt kérdeztem. Nem számított. DSK-t neghurcolták, mostanában pedig, bár lassan és kényszeredetten, de kiderül, hogy az ellene felhozott vád alaptalannak bizonyul.  És bár magam nagy pártolója vagyok a demokráciának, különösen ami annak nagy szószólóját, annak  amerikai megvalósítását  illeti, kíváncsian várom, hogy ezért a ballépésért ki kér majd bocsánatot. És arra is kíváncsi vagyok, hogy azok az amerikai pénzen működő emberjogi szervezeteknek, amelyek nagyítóval figyelik, hogy külföldön, például Magyaroszágon betartják-e a szabadságjogokat, feltűnt-e ez a kis közjáték?