Cook
A Blair-kormány egyik különös
alakja volt Robin Cook külügyminiszter, akit diplomáciai körökben szakálla és haja színe, heves vérmérséklete
és más, viselt dolgai miatt csak „kis vörös kakas”-nak nevezték, miközben
mindenki elismerte briliáns szónoki és kiváló elemzőképességét. Házasélete már
korábban is zavaros volt, számos kalandját azonban felesége elnézte. Ám 1997
augusztusában a mindig jólértesült News of the World[1] leleplezte, hogy viszonya
van titkárnőjével, Gaynor Regannal. Cook mindenféle ostoba magyarázattal állt
elő, aminek mélypontja a „sokáig dolgoztunk együtt a lakásomon” változat volt.
Londoni kormányzati körökben már azt találgatták, hogy lemondása után ki lesz
az új külügyminiszter. Cook nem állt a helyzet magaslatán: szerette volna
megmenteni a jövőjét, ezért tagadta a vádakat, és úgy döntött, hogy feleségével
Bostonba utazik. Alastair Campbellnek a repülőtéren sikerült telefonon elérnie,
hogy lebeszélje erről az ostobaságról és arra kérte, hogy ismerje be, amit
tett.
-Balszerencsés voltál, hogy lebuktál – mondta neki Campbell.
-Nem. Hülye voltam – felelte Cook.
Blair azonban nem akart megválni külügyminiszterétől, ezért
felszólította, hogy válasszon felesége és Gaynor között, Cook erre észhez tért,
beismerte viszonyát a titkárnőjével és megtartotta a hivatalát.
2003-ban lemondott miniszteri megbízatásáról, mert ellenezte
hazája részvételét az iraki háborúban. Utolsó, ilyen minőségében elmondott
parlamenti beszéde az igen színvonalas brit törvényhozásban is kiemelkedő volt,
és amit Andrew Marr, a BBC főmunkatársa „az évszázad beszédének” nevezett.
2005-ben, nem sokkal a halála előtt Cook cikket jelentetett meg a Guardianban,
amiben az Al-Kaida mozgalmat a nyugati hírszerzés termékének nevezte, amelyik a
nyolcvanas évektől a CIA irányítása alatt harcolt a szovjet megszállók ellen.
Nagy tudású, felkészült és széles látókörű politikus volt,
aki ugyanakkor szerette szórakoztatni a vendégeit. Én két alkalommal is
találkoztam vele, a Londonba látogató magyar külügyminiszterek társaságában,
amikoris, mint magasrangú vendégek
számára általában, a híres Marlborough House-ban adott ebédet. Ez a szerényen „ház”-nak nevezett Palota London
királyi negyedében, a világ egyik legismertebb útvonalán a The Mall sugárúton
áll. A The
Mall a Buckingham Palotát és a Trafalgar Square-t összekötő széles sugárút. Itt
hajt végig a királynő aranyhintaján, lovas testőrei kíséretében, amikor
megnyitja a Parlament új ülésszakát. A
The Mall-on rengeteg nagyszerű épület és műemlék található. Itt áll többek
között Károly herceg otthona, a Clarence House, a Christopher Wren által
tervezett Marlborough House és a St James's Palace, amely VIII. Henrik lakhelye
volt. A The Mall-ról az Admiralty Arch vezet át a Trafalgar Sqare-re. Amikor a
magyar delegáció tagjai gépkocsiba ültek és elindultak, kettesben maradtunk a
bejárati ajtóban Cook-kal. Tiszta, tavaszi délután volt, olyan idő, amikor az
angolok már a parkokban üldögélnek, és élvezik a bágyadt, de a nyár ígéretét
hotdozó napfényt.
-Van autója? – kérdezte Cook.
-Nincs – feleltem.
-Merre megy?
-Vissza a követségre, az Eaton
Place-re.
-Badarság – legyintett a
külügyminiszter – inkább sétáljon egyet. Délután már nem lehet rendesen
hivatali munkát végezni. Séta, egy sör, ez az igazi élet. Én magam is azt
teszem. Imádom ezt a várost ilyenkor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése