Diplomáciai emlékeim gyöngyszemei - VII

A finn titok: a szarvasvadász-ösztön

Minden a hajdani szarvasvadász-ösztön továbbélésének köszönhető. A finn szarvasvadász reggel szó nélkül elindult otthonról, a felesége nem kérdezte, hogy hová megy, mert úgyis tudta. A szarvasvadász kilépett a ház kapuján, elindult az egyenes ösvényen. Biztosra vehette, hogy ott senkivel sem találkozik, ezért nem kell beszélgetnie senkivel. Akivel találkozhatott, az legfeljebb a szarvas lehetett, amit  vagy sikerült leterítenie vagy nem, de mindkét esetben megfordult és hazament. A felesége nem kérdezte meg, hogy hozott-e szarvast, hiszen úgyis látta, hogy hozott-e vagy sem. A finn szarvasvadász befűtötte a szaunát, felmelegítette átfagyott testrészeit, utána lehajtott néhány vodkát vagy – és – sört, lefeküdt aludni, másnap pedig kezdődött az egész elölről, nem volt szombat, nem volt vasárnap, nem volt ünnepnap. Panaszkodni, reklamálni  nem érdemes. Egyszerű élet, ebben áll a szépsége. Konfliktusok nincsenek, ezért kezelni sem kell őket.

Ha pedig mégis, akkor viszont gond van. 2010 július 6-án este, a békés Porvoo városka gyorséttermének autós kiszolgáló pultjánál  egy bizonyos Esa Akerlund nevű fiatalember rossznéven vette, hogy a sorban megelőzte őt  három honfitársa. Nem kérdezett, nem várt magyarázatot, azt a megoldást választotta, amit ősei a szarvassal szemben: elővette a pisztolyát és lőtt.