Előszavak XVI. - Halotti beszédeim

Azt hiszem, ez a legjobb könyvem. Lehet, hogy írok jobbat, eddig mindenesetre ez a legjobb. Érdekes a keletkezésének története: 2003 tavaszán Pekingben dolgoztam, akkor tört ránk a SARS néven ismert járvány, a madárinfluenza, amiről akkor senki sem tudta, hogy pontosan honnan jön, meddig tart és egyáltalán túléljük-e. A követségi feleségeket és gyerekeket hazarendelték, tökéletes kényelemben egyedül maradtam a kertvárosi lakásban. Ideális idő és helyzet a tépelődésre, gondolkodásra, önvizsgálatra, lényegében mindarra, amit meditációnak neveznek.  Írói rezervátum egy válsághelyzet közepén. Talán segített, hogy egy idegen kulturális környezetben voltam, nekem mindig jót tett az elszakadás a korábbi megszokásoktól. Követségi munkatársaimmal csak ritkán találkoztunk, home-office rendszerben dolgoztunk, csak még nem így neveztük. Esténként bicikliztem. Kedvenc időtöltésemnek, a nézelődésnek hódoltam. Az is felmerült bennem, hogy vége lesz az életnek, elragad a járvány. Ötvenhárom éves voltam, eddig majdnem minden sikerült, amit elterveztem, néhány kivétellel, ami még az életrajzomban is titok marad, minden. Vajon mi marad meg a nemzedékünkből a következő generációnak? Ezen is gondolkodtam. Mi mit kaptunk a megelőzőktől? Mi az, amit kaptunk és továbbadunk? Mi az, amit kaptunk, de megtagadjuk? Visszaemlékeztem saját fiatalkoromra, amikor tizenhét-tizennyolc éves voltam, hogy felidézzem, milyenek is voltunk. Egy házibuli, amin szólt a Hey, Jude, amiben a zenén túl megszólalt a filozófia, ezt kezdtem el írni. A történet a saját életem volt, amit megéltem, amit elképzeltem magamnak és amit szerettem volna élni - mert ezek együtt adják ki az életet a maga teljességében. Közel háromszáz oldal lett, magamhoz képest hosszú, és hogy a lendület ne törjön meg, lábjegyzetekben magyaráztam el - elképzelt érdeklődő unokáimnak - korunk sajátos fogalomrendszerét. 

    Nyár végére elmúlt a járvány, kinyomtattam a kéziratot, hazajöttem és elvittem Ambrus Évának, a Mérték Kiadó főszerkesztőjének. Még fél évig dolgoztunk rajta. Nagyon ritkán történik meg egy íróval, hogy utólag is teljesen elégedett azzal, amit írt.