Előszavak XIII. - Az Első

Magam se hittem, hogy ez velem történik. Tizenhét éves korában az ember felkészületlen. Azt hinné, hogy felkészült, aztán történik valami, amiből kiderül, hogy felkészületlen. Mindent akar, de keveset tud. Nők. A természet nagy titka. Szex. Belépni az Élet Kapuján. Egy este a Puskin moziban összetalálkoztam Verával, a fiatal angoltanárunkkal. Egyedül voltam, ő is egyedül volt. Belépni az Élet Kapuján, akkor is erre gondoltam.  Sok fontos dolog van a világon, aluminiumgyártás, a kiskunhegyesi csata évszáma, a gravitáció,  a svédszekrényugrás, mindenről azt mondták, hogy fontos, hazaszeretet, Anyák Napja, de mi tudtuk, hogy a szex, az mindennél fontosabb. Meg beszélni róla a fiúkkal tornaóra után, miközben izzadságtól nedves fenekünk a padra ragadt, már az is milyen fontos. Dicsekedni, hogy  ezzel voltam, azzal voltam, ilyen jó volt, olyan jó volt, szerettünk volna ezzel önbizalmat szerezni, de hát nem nagyon sikerült. 

        Vera gyönyörű volt, a gimnáziumban minden fiú róla ábrándozott. Nem csak gyönyörű, hanem okos, kedves és elegáns is.  Lényegében megőrültünk érte. Elérhetetlen messzeségben volt. Kedvelt engem, mondta is már. Szünetekben beszélgettünk, egyszer pedig tanítás után, az iskola előtt. Az írásról.  Jó volt az írásról beszélgetni, de én szerettem volna közel kerülni hozzá, mint férfi a nőhöz, de hát hol voltam én attól! Nincs nagyobb távolság a világon, mint egy okoskodó tizenhét éves fiú és egy harmincéves  gyönyörű tanárnő között. Nyári este volt,  végigsétáltunk a Kossuth Lajos utcán, egy pillanatra összeért a kezünk, uramisten, gondoltam, összeért,  ezért van az, hogy a szex körül forog minden, akárhogyan is próbálunk úgy tenni, mintha nem, de mégis e körül forog minden, Hamlet és Ofélia, Rómeó és Júlia, Antonius és Kleopátra, Otelló és Desdemona, én és Lukács Juli, van-e fontosabb ennél, kiskoromban apa mesélt arról, hogy nem csak a Föld forog a Nap körül, hanem a Föld is a saját tengelye körül, és ez a körbeforgás a legfontosabb az életben, mert minden forog valami körül és sok minden önmaga körül is forog, de az egész csillagrendszer semmiség a szexhez képest.

        -Van barátnőd?  - kérdezte.  Mondhattam volna, hogy van, de nem volt. És nem volt még Nagy Első sem, csak kezdemények. Esetlegeskedések. Kezdeményezgetések. Rendszeresen megvártam  Lukács Julit a karének után, hazakísértem a Munkácsy Mihály utcába, később a kapujukban csókolóztunk, még később már a lépcsőház üvegezett fordulójában, ahol a házmester a virágokat tartotta télen, hogy meg ne fázzanak, csókolóztunk, egyre szenvedélyesebben, de aztán Lukács Juli azt mondta, hogy itt most álljunk meg, neki ez túl nyálas. Inkább Bachot hallgattunk a szobájában egy Tesla lemezjátszón.

        -Nincs barátnőm.

        Hazakísértem. Egyedül élt a Várban.

        -Feljössz? – kérdezte. – De erről aztán  senkinek egy szót sem, rendben?

        Persze, feleltem,  és be is tartottam a szavamat, de ez volt az egészben a legkeservesebb. Pedig ezt elmesélni, gondoltam.