Előszavak - XXIII. - Piazza Navona, 1984

Azon a nyáron  a szabadság után együtt utaztunk vissza Delhibe. Kilencen voltunk, a gyerekekkel, mi öten, ők négyen, igazi családi barátok voltunk, mindig jól éreztük magunkat együtt. A Via Giulián laktunk, a Magyar Intézet vendégszobáiban. Augusztus vége volt, forró napok. Esténként kiültünk a Piazza Navonára, volt ott egy kedvenc kis éttermünk, a Bernini. Szalámit rendeltünk, paradicsomot, vörösbort, a gyerekeknek pizzát. Akkor is jól éreztük magunkat együtt, de nekem máshol járt az eszem. Évekkel később olvastam az ókori Jóga-rendszer egyik tankönyvében, a Patandzsaliban, hogy minden embert csak egyetlen másik ember ismerhet meg az Egész Világmindenségben. Pusztán szerencse kérdése, hogy találkoznak-e, vagy sem. És az ember, ha, mint egy szakadék mélyére, egy pillanatra belelát a saját lelkébe, megtalálhatja azt, akit korábban olyan sokáig keresett.  Ez történt velem Rómában.