Ezekből kaptam eleget egész életemben. Mint mindnyájan. Középiskolás koromban a "nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni" tartozott a nagy igazságaim közé. Később jöttek a válogatott Lao-ce idézetek, ma már látom, hogy lényegében sületlenségek. Példaképem Ungvári Tamás volt, aki kitalált görög és római filozófusok okoskodásaival kápráztatta el a hallgatóságát és élvezte az ezekért járó elismerő pillantásokat. Én is rákaptam erre a szórakozásra és rájöttem, hogy minél latinosabban hangzik valami, annál könnyebben elhiszik még azok is, akik tudnak latinul. Perfectum magnum laudat tempus, meg ilyenek. Később hasonló kitalációkat vetettem be kínai dinasztiák és császárok nevével. Most éppen ez a Seneca-gondolat a kedvenc bölcsességem. "Az élet legnagyobb része úgy telik el, hogy helytelenül cselekszünk, nagy része úgy, hogy nem csinálunk semmit, egész életünk pedig úgy, hogy mást teszünk, mint kellene."
Ez valódi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése