Előszavak XXIX. - London újra

Személyes képeim, saját felvételeim, mindegyikhez fűződik egy-egy történet is, de most csak egyet osztok meg:

Westminster apátság

London, Artillery Market, kis piac-utca, indiai és afrikai árusok, angol kolbászsütők

Lányaim iskolája, a Greycoat Hospital - eredetileg kórháznak épült 

Óra a Piccadilly-n, a klasszikus randevú-helyszín, eredeti talapzatán a híres angol mondás: az órákat kell a hölgyekhez igazítani

A Cutty Sark, a világ egykori legnagyobb tea-szállító hajója, ma Greenwich-ben

Greenwich, a Park, nekem a legkedvesebb

Oxford Street, lehetetlenség volt a környéken parkolni

Regent Street, fellobogózva

Az új Duptatetejű

Piccadilly, más szögből, Times Square-utánzat

Nelson-emlékmű a Trafalgar-téren, háttérben a National Gallery. Ha arra jártam, mindig benéztem. 

Victoria Street, lakóhelyünk, félúton a Victoria  pályaudvar és a Parlament között

Az Admiralitás félkör-alakú épülete,  az "Arch". mindig nagy volt a dugó, de imádtam alatta áthajtani. 

St. James's Park

Green Park - a szokásos "városi kirándulóhely"

Még egyszer a St. James's: sétáink megunhatatlan helyszíne

Bóvli -  turistáknak minden mennyiségben

Utca a Chelsea negyedben

Portobello Road: egy kis mediterrán hangulat

Igazi angol pub: Sir Winston

Tower Bridge a Tower udvaráról

Az új London

A Tower Bridge felülnézetben

A City

A Waterloo Bridge

St. Paul's katedrális 

A híres teamárka  székháza egy szerény mellékutcában (lányaim találtak rá)

Szintén fogalom: a piros postaláda, ki tudja, szükség lesz-e még rá a következő évtizedben

Ezt talán kevesen ismerik: a St. James's park felügyelőjének  kis háza a park közepén

És a kedvenc pub a Victoria Streeten: az Albert

Felszállás után: ha szerencsés a széljárás, két óra múlva Budapest. 

És most a történet

Mr. Parsons karácsonya

Igazi karácsonyok csak Angliában vannak. Már november elején hat oldalas levelet kaptunk lányaink iskolájának igazgatójától. Stratégia: a gyerekek a szülőkkel együtt vegyenek részt az előkészületekben. Ez igen. Anglikán gimnázium, mégiscsak tudják, hogyan kell csinálni az ilyesmit, már első osztályban megtanulták a gombfelvarrást és a főzés alapelemeit, miközben mi Magyarországon ebben a korban még alumínium-hamutartó csippentésével kötöttük le magunkat politechnika órán. A jótékonykodás is része az ünnepnek, a lányok egy mozgássérült iskola zenei estjén lépnek majd fel London peremkerületében.

          -Nem is tudok énekelni – mondja szomorkásan Kati.

          -Csak kórusban kell – inti le Orsi. – Ott mindenki tud énekelni.

          A vékony, szikár igazgató, Mr. Parsons szülői értekezletet tart, amin a gyerekek most nem vesznek részt. Mert ebben az iskolában a szülői értekezleteken a szülők, a tanárok és a gyerekek együtt vannak, mindenki elmondhatja, mire gondol, elvégre ez így tisztességes. Emlékszem, gyerekkoromban rettegés töltött el minden szülői értekezlet napján és a rettegések mindig beigazolódtak. Anyám mindig úgy jött haza, hogy végigsírta az utat, otthon pedig leborult a konyhaasztalra és zokogni kezdett, pusztán azért, mert azt hallotta, hogy nem vagyok elég szorgalmas, na és, kérdeztem, mire anyám felemelte a fejét és szipogva, szomorúan nézett rám. De hát ez Anglia, már az iskolában megtanulják a gyerekek a demokráciát.

          A karácsony, szavalja Mr. Parsons, az év fénypontja. Jól kell sikerülnie, és ennek érdekében semmilyen munka nem lehet sok. A régi nőnapok jutnak eszembe, amikor szegfűvel leptük meg a hivatalban a nőket, akik erre persze már számítottak, ostoba verseket szavaltunk nekik, azután Hubertust ittunk. 

          Most mindnyájan nagyon lelkesek vagyunk, Mr. Parsons mindenkitől ötleteket kér. Sok a külföldi diák, egy etióp anyuka javasolja, legyen háncsszoknyás tánc, az igazgató jegyzetel és egyetért, tehát ebből nem lesz semmi. Ellenben karácsonyig különleges tanrend, versírás a Télapóhoz, adventi naptárfestés, gyurmából jászolkészítés, tornaórán karácsonyi Télapó-kupa. 

          A lányok otthon esténként táncpróbákat tartanak és hármasban gyakorolják a dalokat Ionával, skót barátnőjükkel.  Ave Maria és O, Holy Night. Karácsonyi Kérdőiv: ki mit tud a nagy ünnepről? Legjobb Karácsonyom, esszéverseny, Miért szeretem a karácsonyt? versmondóverseny. A lányok hajnalig görnyednek az íróasztal fölött.  Igen, az év fénypontja. Újabb levél Mr. Parsonstól, kérik a szülőket, járuljanak hozzá a kerti kolbászsütéshez. Az előkészületek már felfokozott hangulatban, az igazgató maga mutat meg mindent az érdeklődőknek szervezett helyszínlátogatáson, a színpadon már áll a karácsonyfa, próbálnak a zenészek, az udvaron helyén a sátor és a sütőállvány, két fiú sikálja rácsokat, őrült hangerővel szól a Jingle Bells, remélem, mondja Mr. Parsons, hogy minden rendben lesz, a tanárok buzgón bólogatnak, csak ne idegeskedjen, igazgató úr, átadom családi ajándékunkat, egy üveg pálinkát, másnap postán megkapjuk a programot, délután szeretettel várnak bennünket a mozgássegítő központban, segítőkész támogatásunk jeléül egy tízfontos csekket azért vigyünk magunkkal, mi sem természetesebb, gondolom. A lányok is remekelnek When Jesus was born, a kórusban, nagy siker, ölelkezés és könnyek, nem fér kétség ezeknek a gyerekeknek az őszinte szeretetéhez, Katit alig akarják elengedni, hajtunk vissza az iskolába, a szülők már izgatottan tolonganak az előadóteremben, hiába, az év fénypontja, a kertben már sütik a kolbászt, a jó brit hagyomány szerint kívül szenes, belül jeges.  A műsor a szokásos, versek, jelenetek, dalok, Christmas time, kórusok. Az igazgató magára vállalja az összekötőszöveg elmondását, izgalma mindent felülmúl, hebeg, dadog, elpirul, a nyakkendőjét igazgatja, az órájára pillant, de hát ezt így is kell, ha nincs izgalom, akkor a karácsony nem ér semmit, a közönség azonban türelmes és jól szórakozik. Egyedül az etióp anyuka csalódott, amiért elmarad a háncsszoknya-tánc és egy német apuka dohog az elmaradt Tannenbaum miatt, de mindezt elmossa az éltető tapsvihar, we wish you a Merry Christmas.

          Kitódulunk az udvarra, én fázósan húzom össze magamon a zakót, elvégre nagykabátot télen viselni ebben az országban majdnem modortalanság. Tavaszig csöpög az orruk, de azt mondják: ó, hát nincs is hideg. Banális témákat találunk a szülőtársakkal, fantasztikus a karácsony, de már mindenki várja december 26-át, ami a briteknél a Boxing Day, fontossága leginkább abban rejlik, hogy a boltok kinyitnak, kezdődik a kiárusítás, feltölthetik a kiapadt italkészleteket, valamint újraindul a futballélet, át lehet ülni az étkezőasztaltól a kiseggelt televíziós fotelekbe. Legyűrök néhány szörnyű kolbászt lisztízű zsemlével, hogy ne okozzak csalódást a szervezőknek. A tornatanár már szervezi a takarítást. Ki más? Az ünnepség végén nekem külön is jár egy meghitt ölelés Mr. Parsonstól a pálinkáért.

          Arca kipirult, a szeme csillog: örömmel látom: kezd hatni.