Fordítói életem alámondásokkal kezdődött. Még főiskolás voltam, a hetvenes években, amikor egy ismerősöm beajánlott az akkori Magyar Televízióhoz, hogy angol tudásomat használva írjak magyar szövegeket dokumentumfilmekhez, amiket akkoriban a délutáni adásidőben vetítettek. Babramunka, mondta, mert számolni kell a szavakat és a perceket, de megéri, mert ragyogóan fizetnek, ha pedig kell a pénz, akkor sürgősséggel vállald. Ráadásul aláolvasással megy, méghozzá egyhangúan, mert az aláolvasó is unta azt, amit aláolvasott, de ezért az egyszerű tevékenységéért jól megfizették. Mindent sürgősséggel vállaltam, és csakugyan jól fizettek. Az első munkám viszonylag egyszerű volt, Abraham Lincoln élete. Nagyon figyelmesen dolgoztam, és borzasztó kíváncsian vártam, hogy elégedettek lesznek-e velem. Leadtam a gépelt anyagot a Dokumentumosztály titkárnőjének, aki átvette, kiállított egy utalványt, mehet a pénztárba, mondta unott hangon, szinte fel sem nézett rám.
-Majd, esetleg hívjanak fel, hogy megfelel-e - mondtam némi bizonytalankodással.
-Nem fogják felhívni. Rigovics elvtársnak amúgy is sok dolga van. Két nap múlva felvétel lesz. Nincs idő ilyen aprólékoskodásra.
Egyre bonyolultabb munkákat kaptam, egy évvel később a Verébszerű madarak lakóhelyváltási szokásai című kanadai természetfilmet kaptam fordításra, ráadásul kétszeri sürgősséggel, mert az eredetileg kijelölt fordító nem vállalta. Huszonnégy oldal angol szöveg volt, gyakorlatilag semmit sem értettem belőle. Elmentem a Rottenbiller utcai könyvtárba és kivettem a Madarak című könyvet, abból másolok majd ki részeket, gondoltam. A kölcsönző-kisasszony kissé furcsán nézett rám.
-Eddig mindig amerikai irodalmat vitt - mondta.
-Most valahogy érdekelni kezdtek a madarak - feleltem.
A megadott határidőre bevittem az anyagot, aminek gyakorlatilag semmi köze sem volt az eredeti szöveghez. Legfeljebb kirúgnak, gondoltam. A felvétel időpontjában bementem a stúdióba, előtte kezet ráztam Aláki Szilárddal, a kor egyik híres bemondójával. Ő olvasta fel a szöveget, közben egy monitoron pergett előtte a film. Utána elszívtunk egy cigarettát az aulában. Az volt a Televízió nagy társalkodója. Meghívtam egy kávéra a tiszteletdíjamból. Mégiscsak ő volt a nagy Aláki.
-Hogy tetszett? - érdeklődtem.
-Kibaszott unalmas volt - felelte. - Majdnem elaludtam. Sok unalmas alámondásom volt már, de ez volt a legunalmasabb. Szerencsére vasárnap délután kettőkor megy majd, csak a süketek és a vakok fogják nézni.
Iskolának jó volt, a komoly fordítások később következtek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése